A nyár - Bathó Bori

        A nyár        

Ezen a nyáron Erdélyben (más néven Transzilvániában)  voltunk, mivel apukám általános iskolai barátja ott tartotta az esküvőjét.

Csütörtökön reggel indultunk. Egy benzinkútnál találkozunk a vőlegénnyel és szüleivel, a menyasszonnyal, anyukájával és testvérével.  Nagyon sokat autóztunk. Este tizenegykor értünk a panzióba, ahol elszállásoltak minket Székelyudvarhely közelében. Mivel késő volt, elkértük a kulcsokat és már aludtunk is. Másnap körülnéztünk Székelyudvarhelyen. Ahogy autóztunk, olyan érzésem támadt, mintha Gyulán lennénk, mert mind a kettő egy kisváros. Ahogy a főtérre értünk, meghallottuk, hogy itt mindenki magyarul beszél, sőt először magyarul írják a reklámokat a táblákra és csak utána románul. Miután mindent alaposan megnéztünk és lefényképeztünk, beültünk az autóba és továbbmentünk, megnéztük a székely kapukat.

 Ezután elfurikáztunk Korondra, ahol megnéztük a korondi sóbányát. Ez egy nagycsarnok volt, ahol mindenki tollasozott, pingpongozott vagy hintázott. Következő nap volt az esküvő. Először el kellett menni a menyasszony nagymamájának a házához, hogy mi, akik a vőlegénnyel jöttünk, kikérjük a menyasszonyt. Először a múlt menyasszonyát hozták ki a házból, de ő nem kellett a vőlegénynek. Aztán a jövő menyasszonya jött ki, de ő sem kellett. Mikor végre kihozták a menyasszonyt, következett a fényképezés. Utána elindultunk a kis templomba, ami a falu közepén volt. A pap is összeadta őket. Mikor visszafelé indultunk, néhány falubeli ember elkötött minket. Ez szokás a faluban. Egy madzagot kötöttek az út két szélére és feltettek három kérdést. Csak egyre tudtuk a választ, úgyhogy bort és kalácsok kellett nekik adnunk. Ezután következett a lagzi, ami abban a panzióban volt, ahol mi is. A vőlegény szerenádot adott a menyasszonynak és készített egy kisfilmet, ami arról szólt, hogy mi történt velük eddig, és hogy ismerkedtek meg.  Hajnali négykor aludtunk el.

Másnap délután elmentünk a Medve-tóhoz. Ez a tó nagyon sós volt. Ha a víz alatt ellazítottam a lábamat, a víz felemelte. Következő nap a Gyilkos-tónál voltunk. 

Ez a tó arról híres, hogy vannak benne fák, ugyanis régen ez egy erdő volt. Sajnos csónakázni nem tudtunk rajta, de körbe gyalogoltuk. Utána megnéztük a Békás-szorost. Nagyon magas sziklák voltak a fejünk fölött, úgyhogy ijesztő volt átsétálni alatta. 

 Következő nap már sajnos mentünk haza, de nagyon jó volt ott lenni.

Bathó Bori 6.m