6. nap

6.nap Szabadka

Részletek a 7.a, 7.b, 7.m tanulóinak projektnaplóiból

A hatodik napon, reggeli után, Szabadkára indultunk, az Osztrák-Magyar Monarchia harmadik legnagyobb városába. A belváros szecessziós nevezetességeit kerestük fel, először a Városháza hatalmas épületét néztük meg. Kívülről is nagyon tetszett, de nagyon gazdag volt a belsőterek díszítése is. Zsolnay- kerámiák, részletesen kidolgozott mennyezeti díszítések, fa faragványok, díszes lámpák, csillárok, szép freskók, színes üvegablakok és a szecesszió összes szépsége volt fellelhető, akárhova néztünk. A toronyba is felsétáltunk, ahonnan beláttuk az egész várost a következő állomásainkkal együtt: a Kosztolányi Dezső Gimnázium épületét, a Városi parkot és a Szabadkai Népszínházat. Lent tovább sétáltunk a városban, láttuk a Raichle-palotát és a szabadkai Zsinagógát – mindkettő nagyon tetszett. A belső térben a pasztellszínek uralkodtak, amelyek nyugalmat és jó érzést keltenek az emberben. A hatalmas díszes és színes üvegablakokat pedig hosszú ideig el lehet nézegetni. Itt Szabadkán még elmentünk a szabadkai temető hátsó részébe, és felszalagoztuk a több mint 2000 áldozatot követelő szabadkai vérengzések emlékművét.
Este a szálláson még egy utolsó próba és eljött az előadás ideje. Az előadásunk, amely a magyar történelem fontosabb epizódjait dolgozta fel. A helyiek reakciója pedig még jobban rávilágított arra, hogy a határon túli magyarok számára mennyire fontos, ha egy Budapestről, vagy Magyarország bármely pontjáról érkező csoporttal, emberekkel és gyerekekkel találkozhatnak. Helybéli gyerekek és felnőttek emberek jöttek el az előadásunkra és mind nagyon meghatódott. Volt, amelyikük fel is állt a helyéről és mondott pár mondatot arról, hogy mennyire örült, hogy itt jártunk, és, hogy milyen sokat jelent ez nekik. Legutolsónak egy öreg bácsi állt fel, és azt kérte, hogy énekeljük el közösen a Himnuszt. Jó érzés volt, hogy ilyen örömet okozhattunk a helyieknek, és közülünk is sokunkat megérintettek az itt történtek.