50 év a Hunyadiban

50 év egy ember életében is nagy esemény, hát még egy épület, sőt egy iskola életében hosszú idő!

Ebben az évben a mi iskolánk is negyedszázados. Szeptemberben 50. alkalommal fog a fémes hangzású csengő új tanévet jelezni.

50 év nagy idő, mennyi minden történt az épület falai között. Volt mikor több műszakban váltották egymást az osztályok, volt ki reggel jött, és volt ki csak délután tanult. Volt mikor 3-4 párhuzamos osztály volt 1-1 évfolyamon, volt mikor nemzetközi koncertre készültünk, volt mikor országos versenyre utaztak tanítványaink,volt mikor  az országban elsőként nálunk volt kísérleti matematika/magyar/angol nyelv tanítás, volt mikor mi voltunk a ……. és bármelyik volt karikás vagy hunyadis diák, tanár folytathatná ezt a sort. Sok-sok diák járt már a nagy épületben vagy a kisépület valamelyik tantermében, s hány százan rohantak a labda után 1-1 focimeccs idején az udvaron, s mennyien hoztak dicsőséget a Karikás utcai általános iskolára vagy mennyien kaptak Hunyadi-díjat kiemelkedő tanulmányi munkájukért,nehéz lenne összeszámolni. De azt is nehéz már összeszámolni hány hunyadis diák van, akinek édesapja vagy édesanyja vagy akár nagypapája, keresztmamája járt ide, s ezért már családi hagyomány hogy ő is, mint testvére, idejárjon.

S ezeket a leírt emlékeket a mostani múltidéző iskolatörténeti kiállításon meg lehet nézni.

Az AULART Galériában sok kedves arc, sok kedves emlék látható, ki a régi olvasókönyvét, ki egy volt tanítvány írásfüzetét adta, de a tárlóban látható olyan kémiai kémcsőtartó állvány is, amit a karikás gyerekek készítettek gyakorlati órán és még ma is ezt használják a hunyadisok a kísérletezéskor. Majd minden év 1-1 tanév végi osztályfotóján nézzük, ki is volt az a tanító néni, akinek a nevét már hallottuk vagy éppen a mai kiállítás megnyitón láttuk, amikor köszöntötték. De talán a legérdekesebb az a 3 tabló, aminek a címe: „Amikor még kissrác voltam…”. Három olyan felnőtt, három  olyan Hunyadiban tanító tanár iskoláskori fotói, akik most is nap mint nap ebbe az iskolába járnak.

S kitaláltátok már miért a testnevelés óráról ismerős karikában vannak a hunyadis pólók?

Jó volt hallgatni mennyi minden történt a Hunyadiban, mennyi újítás volt a mi iskolákban, milyen sokszor szerepeltünk külföldön, milyen sok gyerek nevét olvashatjuk a régi fotókon, ahol anyukájuk vagy apukájuk gyerekkori fotóját jelölték be. Mintha egy nagy család lennénk!

A kiállítás megnyitón volt hunyadis diákok adták hírül az esemény kezdetét és végét. És mielőtt elkezdtük volna körbenézni a tablókat, egy különleges felhívás hangzott el: a szeptember elsejei tanévnyitón egy időkapszulát fogunk elhelyezni az udvaron, melyben olyan rajzokat és beszámolókat fogunk lezárni, ami a mai napról, és az eddigi 50 évről ad beszámolót. S majd 50 év múlva csodálkozva fogják nézegetni, kik is voltak itt, akiknek már abban az időben volt interaktív táblájuk, és talán akkor fog kiderül, hogy ebbe az iskolába járt a legtöbb országos hírű professzor, világhírű zenész, képzőművész, író, a legügyesebb varrónő, a legkedvesebb idegenvezető,….

Mindenkinek ajánlom nézze végig a kiállítást,kellemes időutazáson vehet részt!