Keresés

Ballagás 2020

Ballagási videó

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem iskolám itt e panelházaktól ölelt

két épület, nyolc évnyi gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, visszatérhetek még e világba.

Itthon vagyok. S ha néha előkúszik

egy-egy emlék, mosolyt csal arcomra,

tudom, hogy emlékezni fogok minden pillanatra.

S tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

egy emlék mi eszembe jut, ha álmodom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt az ,,m” osztály,

annak mit rejt e térkép? iskolát és sportpályát,

de nékem szöcskét, kis kertet, ugróiskolát,

az házat lát a látcsőn és úttesteket,

míg én a kis boltot és játszóteret,

hintát, dühös portást, talált tárgyakat,

a tárgyak közt gyereket, ki halkan sírogat,

s mi föntről beton dzsungel, vagy parkoló autók hada,

az a Hunyadi Mátyás…Általános Iskola.

Labdák az árkád tetőn, körötte sok gyerek,

s a ping-pong asztalon temérdek táska hempereg;

és ott a park, a régi emlékek lábnyoma,

a menza íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz diákok vagyunk mi, néha szemtelen,

s tudjuk miben vétkeztünk, sokszor, e helyen,

de élnek tanárok itt, kik nevelnek szüntelen,

és kis elsősök, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, könyvek mélyére bújva,

míg jelt nem ír a táblára újból a tanár ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek:

Kezünket fogd meg, s mi kikísérünk, nagy nyolcadikos gyermek